2015. szeptember 27., vasárnap

10.rész-4 évvel később

Igen. Négy év telt el,hogy elhagytam Koreát. Az ok amiért itt maradtam az,hogy egy kissé megviselt a mamám halála. Igazából nem voltam depressziós,jó egy hónapig tényleg nagyon szomorú voltam.De utána megvoltam.Túl tettem magam rajta,de a szüleim azt hiszik,még mindig bajom van ezért már nem engedtek vissza Koreába,nehogy rossz társaságba kerüljek vagy öngyilkos legyek.
Ezalatt a négy év alatt volt időm,hogy mindent átgondoljak és pályát válasszak.Eldöntöttem,ahogy befejezem a középiskolát,Koreába utazok.Azért,hogy színész legyek.Az évek alatt sokat gyakoroltam.Meg jártam külön ének tanárhoz és a hét minden napján táncoltam,hol a tánccsapatommal,hol egymagamban.Hogy miért?Mert gyakornok vagyok! A negyedik meghallgatás,ami a YG-nál volt,sikerült!A gyakornokuk lettem!Igen,a nagy álmom végre valóra vált,de azért a színészet is érdekel,így lehet,inkább lemondok a gyakornokságról és művészeti iskolába iratkozok be.
Anyukám jóvoltából a középiskolai tanulmányaimat Japánban folythattam.A nyelvvel gyorsan megbarátkoztam az új osztálytársaimnak köszönhetően,akik mindig mindenben segítettek.Japánban csak még nagyobb lett a vágyam,hogy én is színész lehessek,miután ott megmutattam a japán nézőknek tehetségemet.Nem lettem tőle szupersztár,de azért néha megkértek hogy énekeljek el egy dalt xy-nal,szerepljek egy-egy reklámban vagy sorozatban,mint mellékszereplő.Persze ezeket csak a szüleim engedélyével tehettem,akik minden mozdulatomat szigorúan figyeltek a távolból.Ők is kiköltöztek,csak Kínába,mert apa valami nagyon jól fizető állást kapott.
Minden áldott nap csak egy valamire vártam.Ami lassan el is jött és büszkén kijelenthettem:leérittségiztem!
Ezután nagy bulit tartottunk és visszautaztunk Magyarországra a nyaralni.Találkoztam néhány volt iskolatársammal általánosból,de akivel az egyik legszorosabb lett a kapcsolatom,az Alex.Még az iskolában is nagyon jól kijöttünk egymással és lehet,hogy azis közre játszott,hogy nem vagyunk magyarok.Mivel ő amerikai én meg ázsiai vagyok.Persze volt néhány kínai is,de őket előbb befogadták,mint engem.Alex-et meg mindenki bálványozta,mivel gazdagok a szülei,én viszont még egy porszemhez sem értem fel.Cikiztek a származásom miatt,de később már nem voltak ilyen gondok.Szóval a szoros kapcsolat megmaradt azóta is és végre újra láthattam.Tudom,nem létezik fiú-lány barátság,de ez az ami köztünk van!
Ja,és egy fontos dolgot elfelejtettem.Végre jelentkezett a rég nem látott bátyám!Akit eddig életemben talán baba koromban láthattam...

2015. szeptember 18., péntek

9.rész-A hír

-Hogy ment a meghallgatás?-fordult felém mosolyogva.
-Nem valami jól...
-Sajnálom....De lesznek még ilyen meghallgatások.Bízok abban,hogy együtt leszünk. -mosolygott,majd magához húzva átölelt . Beszélgettünk egy fél órát,majd elment.A lányok nem sokkal Jackson távozása után jöttek be szomorúan.
-Valami baj van?-szólaltam meg.
-Nekünk...Katy,sajnálom,de mind a hármunknak el kell költöznünk.-mondta Suzy.
-Értem.Rendben.-mosolyogtam,hogy lássák,nem vagyok mérges,se szomorú.
Segítettem összepakolni,közben elmondták a költözés okát. Suzynak az új dal miatt többet kell bent maradnia gyakorolni,Sae Ron pedig új doramában fog szerepelni. Hyorinnak meg vissza kell mennie a csapathoz.
Így már aznap este egyedül maradtam mivel a lányok rögtön mentek.
-Sziasztok!És vigyázzatok magatokra!-öleltem meg őket egyesével. Majd ott hagytak.

Egy hónappal később:
A lányokról semmi hír,a fiúk meg valamilyen oknál fogva eltavolódtak tőlem meg én is tőlük.Amikor együtt voltunk nem éreztem magam valami jól mellettük,valamint nekik is egyre kevesebb idejük volt rám.
Éppen matek óra közepén rajzolgattam a füzetembe,amikor az igazgató csörtetett be a terembe aggodalmas tekintettel,ami körbe pásztázta a termet és nálam meg is állt. Kihívott mivel fontos hírt hozott a szüleimtől.
-Nem rég kaptunk egy hívást anyukádtól,hogy...-itt beharapta a száját-A mamád tegnap este... elhunyt.-suttogta az utolsó szót. Bennem megállt az ütő. Jól hallottam?M-meghalt?
Könnyekkel telt meg a szemem,amik szépen lassan eláztatták az arcomat.
Az igazgató megsimogatta a fejemet,részvétét nyílvánította,majd tovább ment a papír ügyeit rendezni.
Én berohantam a mosdóba,és ott kibőgtem magam.Órák végén rendbe hoztam magam,már amennyire lehetett 4 vagy annál is több órás sírás után. Mint egy zombi,úgy sétáltam be a terembe majd csigalassúsággal bepakoltam és magam után húzva a táskát,mentem haza.
Összeszedtem minden pénzem és lefoglaltam egy jegyet Magyarországra.Egy kis táskába beledobtam néhány ruhadarabot és készen is álltam a holnapi utazásra.
Pár órával később:
Hajnali 4-kor már ott is voltam a reptéren,és már csak a gépre vártam.Miután elfoglalhattam a helyemet a kimerültségtől egyből elaludtam.
Miután megérkeztem,felkaptam a táskámat és egy taxiért futottam.Elmondtam a címet és fél órával később meg is érkeztem a házunkhoz.Kifizettem és kipattantam a kocsiból. Becsöngettem az óriási hazunkba.
-Ki az?-hallottam anyu hangját.
- Én vagyok az anyu.-válaszoltam rekedtes hangon.Az út során most először szólaltam meg.
-Jaj,kicsim!Gyere be!-megnyomta a kapu nyitó gombot én pedig felsétáltam a lépcsőn. A húgom nyitott ajtót,aki boldogan fogadott.Megölelt és adott két puszit.
-Anya...Tényleg meghalt a mama?-kérdeztem félve a választól.Ő szomorúan bólintott. Odajött hozzám és átölelt.A könnyek megint utat törtek maguknak és anyu vállába temetve az arcomat sírtam.
Miután többé-kevésbé,de megnyugodtam,anyuék elmondták,hogy mama már el van temetve.Múlt héten volt a temetése...Dühös voltam.Dühös,amiért nem lehettem ott.Miért nem hívtak meg minket?Vagy legalább engem?Tudtommal engem szeretett a legjobban az egész világon!
Két nappal később:
Amikor felkeltem,az ágyam melletti asztalon egy doboz volt.A kezembe vettem és lementem.
-Mi ez anyu?-kérdeztem miközben helyet foglaltam a bár pultnál.
-Ez a mamától van.
- Értem. -mondtam. A dobozt bámultam. Vajon mi lehet benne?
-Nem nyitod ki?
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Majd később. -toltam arrébb a dobozt és neki láttam reggelizni . Miután végeztem,felmentem a szobámba és megnéztem mi van benne.Egy boríték és egy elefánt. A kis elefántot magamhoz öleltem egy pár percre majd mindent visszatettem úgy ahogy volt és beraktam a szekrényem legmélyére.

2015. május 30., szombat

8.rész-Meghallgatás

Elmentem a JYP Entertainment meghallgatásra.Elég sokan voltak.Én a 4502. sorszámot kaptam,így holnap fog rám kerülni a sor.
Reggel egy kissé izgulva kelltem.Úristen!Mi van ha tovább jutok?Vagy ha a döntőig eljutok?És ha beállítanak majd gyakornoknak?Vajon hány évig tartana a gyakornokságom?És hányan lennénk egy csapatban?Vajon jól kijönnék velük?De várjunk csak!Miért ezeken töröm a feje.?Még ott sem vagyok,de máris azon gondolkodom,hogy mi van ha.
Inkább elmentem megmosakodni. Háromszor is megmostam a fogamat,és még meg is fürödtem!Én mindig esténként szoktam fürödni.Mindig!Kivéve ma...Felvettem valami kényelmeset,majd minden szükséges dolgot beledobtam a táskámba.Hívtam egy taxi-t és elindulta.mAmikor odaértem felhívtam Jackson-t.
-Itt vagy?-kérdezte.
-Aham.Majd látjuk egymást. Szia!-tettem le majd magabiztosan léptem be az épületbe.Ott egy nő elvezetett az aulában,ahol már sokan várakoztak.
Úgy három és fél órával később engem is behívtak.
-Jó napot!Én vagyok a 4502-es számú.-hajoltam meg.
-Mit adsz elő?-kérdezte az egyik székben ülő férfi. Látszott a zsűrik nyúzott arcán,hogy már ki vannak.
-A Sakura-t.-mondtam mire bólintottak.Elindult a zene...Én elkezdtem énekelni. Nagyon ideges voltam.Sokat is hibáztam a dal közben. Biztos,hogy ők is észrevették,de semmi érzelem sem tükröződött az arcukról.Ezután az EXO Overdose-ára táncoltam.Az valamennyire jobban sikerült. Meghajoltam és elhagytam a termet.Aish!Ez nagyon rosszul ment!
-Halo?-vettem fel a telefont.
-Katy?Hogy sikerült?Hmmm?-szólt bele vidáman Jackson.-Halo?Miért nem válaszolsz?Haaa???-kinyomtam.Istenem de idegesítő komolyan!Kikapcsoltam a telefonomat és a táskám mélyére süllyesztettem.Most egy kis levegőre és csöndre van szükségem...
Leültem egy padra és a térdemre támaszkodva vettem nagy levegőket.
Hirtepent valaki megölelt hátulról.Amikor hátra fordultam,
-Zelo!-ugrottam az említett nyakába,majd puszikkal halmoztam el.
-Na,Katy!Most már elég lesz...-állított le.
-Jaj,Istenem!Tudod te,hogy mennyire hiányoztál?Olyan régen láttuk egymást...
-Sajnálom.De most visszajöttem!
-Ja,tényleg!Láttam az összes MV-teket.És nagyon imádom!-kezdtem el ugrálni.
-Tényleg?Tetszettek?Megkönnyebbültem....-sóhajtott egy nagyot.
-Hé!-löktem vállba.-Mi van veled?Milyenek voltak a napok nélkülem?Nagyon hiányoztam,mi?
-Igen!Már a halálomon voltam,nélküled olyan,mint levegő nélkül!És te,hogy bírtad nélkülem?Én is hiányoztam,mi?
-Hát nem éppen. -mondtam,mire egyből lehervadt a mosoly az arcáról.-Csak vicceltem!Nagyon hiányoztál!Már a síromat ástam.-öleltem magamhoz jó szorosan.-Zelo...
-A-a.Nem Zelo.-rázta a fejét a fiú.
-Mi van? -néztem rá kérdőn.
-Oppa.Ne mondd,hogy nem emlékszel!Nem emlékszel az ígéretünkre?
-De.Sajnos emlékszem-sütöttem le a szemem miután ezsembe jutott.Nem akartam,hogy lássa,elpirultam.
-Na,gyere csak.-húzott magához és az ölébe ültetett. -Mondd.Oppa.
-O...Oooooooooo....-éreztem,hogy lángolok.
-Na....Mondjad.
-Oppa.-mondtam gyorsan.
-Mi?Nem hallottam.És a szemembe mondd.-az államnál fogva felemelte az államat.
-Oppa...-mondtam rákvörös fejjel.
- Tudod milyen-
-Hívnak.-mondtam.Kihalászta a telóját a nadrágzsebéből és egy kicsit arrébb ment.
-Bocsi,de mennem kell.-vakarta a tarkóját.Telefonszámot cseréltünk,majd megígérte,hogy majd hív.
Haza mentem.Amikor bele tettem a zárba a kulcsot,észrevettem,hogy nyitva van az ajtó.Körülnéztem és megpillantottam egy kukát nem messze az ajtómtól.Felkaptam a tetejét és óvatosan lépkedtem befele.
Sötét volt bent.Véletlenül ráléptem valamire,ami a lábam alatt recsegett.A konyha felől mozgolódást észleltem.Közelebb mentem és láttam,hogy valaki az asztalnál ül. A kezemben lévő kuka fedelet fegyverként használva,tarkón vágtam az illetőt,aki lefejelte az asztalt,majd úgy is maradt.
-Au-szólalt meg pár perc után.
Felkapcsoltam a lámpát és ijedten oda rohantam Jacksonhoz.
-Jól vagy?Úgy sajnálom!Azt hittem,hogy valaki betört...-miután vissza tért az élők közé,gyorsan egy ragtapaszt nyomtam a tarkójára,mert egy kicsit sebes lett a bőre.A kuka fedelet pedig visszavittem a helyére,majd leültem a fiú mellé.

2015. május 22., péntek

7.rész-Baba

Hanyatt fekve a földön bámultam a plafont és az elmúlt órákban történteken gondolkodtam.Mielőtt Jenny pofon vághatott volna Jackson elkapta a lány kezét. Láttam a haragot Jenny szemében. Mintha tényleg a halálomat kívánta volna...
-Na,mi van?-guggolt le mellém Jackson.
-Semmi.Csak gondolkodok...
-Min?-kérdezte.
-Az élet nagy dolgain.
-Mint például?
-Hogy az a valami az arcodon pattanás e.-röhögtem fel,mire a fiú az arcához kapta kezét.-Nyugi,nincs ott semmi.
-Ez gonosz volt tőled Katy!Most nem fogok hozzád szólni!-fordított nekem hátat.
-Hé,csak vicceltem!Ne duzzogjál már!-öleltem meg hátulról.-Ha veszek neked fagyit,megbocsátasz?
-Hááát...Hadd gondolkodjak el.Milyen fagyit?-fordította fejét egy kicsit felém.
-Amilyet akarsz.
-Benne vagyok!-ugrott föl majd felhúzott és egy hosszú ölelés után a kezemet megfogta és maga után húzott. Egy kisebb bolt előtt megáltunk.Bement engem kint hagyva.Míg bent volt,én a nagy tömeget figyeltem a park közelében. -Itt is vagyok!-adta a kezembe a csokis fagyit Jackson.
-Köszönöm!-majd a parkba indultunk. -Hümmm,szerinted jelentkezzek a meghallgatásra?-kérdeztem hirtelen.
-Milyen meghallgatásra?
-Láttam,hogy a JYP meghallgatást tart.Gondoltam kipróbálom.Szerinted jó ötlet lenne?-néztem fel félve.
-Persze!És jujj de jó lenne,ha majd együtt kéne dolgoznunk!Ha szeretnéd el is kísérlek!
-Inkább ne.De még nem biztos.
-Oké,oké. De én nagyon örülnék ha egy helyen dolgoznánk.
-Miért?
-Az titok.-mosolyodott el.
-Mindjárt itt a szülinapom. -jutott hirtelen eszembe.
-Mi?Mikor?
-Jövő hét vasárnap!
-Ó,és mjt kérsz?
-Semmit.
-De.Valamit kérned kell!Bármit kérhetsz,én megadom!
-Nem kell!Tőled elég egy ölelés is.
-Akkor...Voltál már randin?
-Randin?Nem tudom...Azt hiszem voltam.Bár nem vagyok benne biztos,hogy tényleg azok voltak.-gondolkodtam el.
-Akkor jó.Remélem szombaton szabad vagy,mert elviszlek egy igazi randira,amit soha nem fogsz elfelejteni!
-Ha te mondod...Szerintem mostmár menjünk haza!Ja,és Jackson!-kaptam el gsorsan kezét.
-Mi az?-fordult felém.
-Köszi. A mosdós dolgot. Megmentettél.Ki tudja mi történt volna,ha nem állítod meg...
-Katy,ne foglalkozz vele.Jó?-bólintottam. -Most,hogy jobban megnézlek inkább Katy babának foglak hívni.
-Baba?-néztem rá furán.
-Aha.Na gyere,menjünk haza!-indult el és egyik kezünkkel a fagyit,a másikkal egymásét fogtuk.


2015. március 29., vasárnap

6.rész-Szilánkok

-Katy,nézd,itt van Kako!-integetett a játék baba kezével Jungkook.Éppen az ebédlőben ültünk.Én kimchit ettem,desszertnek meg egy citromos torta szeletet választottam.Jungkook valami mást evett,ami nagyon jól nézett ki.A fiú észre vette,hogy a kajáját figyelem.-Kérsz?
-Nem baj?-néztem rá boci szemekkel,mire elmosolyodott és megrázta a fejét.Én közelebb ültem hozzá és a pálcikámmal éppen nyúltam az egyik hús darabért,amikor egy kéz k
-Sziasztok!Csak nem zavarok?Ha nem baj,feltennék neked egy kérdést.Mit akarsz Jungkook-tól?Hát nem meg mondtam,hogy ne...Szóval
-Én nem akarok semmit sem Jungkooktól és hátsó szándékaim sincsenek.Csak ven-
-Jaj,persze!Szóval azt akarod mondani,hogy kérni akartál az ételéből?Mi vagy te,csöves?Tessék,adok az enyémből!-megfogta a tányérját és a lábam felett leejtette.-Tényleg,nehogy szomjas legyél!-Majd rám öntötte a gyümölcslevét.-Kell még valami?
-Úr Isten,mi történt,Katy?-hallottam meg Hyorin hangját.Ledobta az egyik asztalra a tálcáját és hozzám sietett.
-Katy,jól vagy?-kérdezte Sae Ron,majd egy papírzsebkendővel a kezében felém közelített.
-Te kis...Mit akarsz még?A múltkor is-
-Suzy!Hagyjad!Véletlen volt és kész!-csaptam egyet az asztalra,majd felálltam.
-De Katy!-Tettem néhány lépést,amikor valaki félig átkarolt.
-Megyek és segítek Katynek.-hallottam meg Jackson hangját.
-Majd én.A barátja vagyok.
-Nem kell.Én is a barátja vagyok.Hagyd csak rám.-megfogta a kezemet és kivezetett az ebédlőből.Bementünk a női mosdóba.
-Ez a lány mosdó.-mondtam.
-És?
-Te fiú vagy.
-Nem érdekel.Most meg az arcod.Várjál itt egy kicsit,hozok ruhát.-mondta.Bólintottam és ő elfutott.

Az ebédlőben:
-Jenny,igaz?-törte meg a csendet Jungkook.
-Igen?-fordult felé az említett lány csillogó szemekkel.
-Mit csináltál?
-Hogyhogy mit csináltam?Éhes volt.
-Mért kell minden lánnyal ezt csinálnod,akik a közelembe jönnek?Nem ártott nekem,se neked semmit!-mordult rá a lányra a fiú.
-Jaj,Jungkook.Ő csak kihasz-
-Na halljam meg ezt a szót.Inkább menj és kérj tőle bocsánatot.-mondta,majd elment.Jenny pedig a mosdó felé vette az irányt.Abba a mosdóba,ahol Katy van.

A mosdóban:
-Ohó,kit látnak szemeim.-mondta Jenny,majd előhúzott egy rúzst.-Nem szólsz hozzám,igaz?Remélem eléggé megfélemlítettelek ahhoz,hogy távol tartsd magad az én kis Jungkookomtól.Ha továbbra is folytatod ezt az egészet,akkor képtelen leszek téged eltenni láb alól.Nem érdekel,legyen ez egy gyilkosság vagy bármi más..A családom eléggé gazdag és majd az apám lesimítja minden ügyeimet.És amúgy is.Nem hiszem,hogy a családodon kívül bárkinek is hiányoznál.Na,akkor ne menj Jungkook közelébe.Sőt,semelyik idol közelébe sem,érted?-kérdezte.Nem válaszoltam.Én tovább is csak a ruhámat tisztogattam.-Érted?-kérdezte hangosabban és kissé türelmét veszve.-ÉRTED????-ordította,majd a rúzst a tükörbe verte,ami szilánkokra tört.A keze véres volt.-Nem tudsz válaszolni vagy mi?Na majd én mindjá-emelte fel a kezét ütéshez,de valaki épp időben elkapta.

2015. március 28., szombat

5.rész-Új otálytársak és egy rövid körbevezetés

Már a helyemen ültem,amikor Sae Ron és Jungkook is megérkezett.Sae Ron végig mért,és miután meggyőződött,hogy semmi bajom,leült a helyére.Felém fordult és már nyitotta is a száját,amikor valaki hátulról átölelt.
-Jó reggelt drágaságom!Hogy aludtál az este?Kako hiányolt téged.Ma gyere át és foglalkozz vele,rendben?A te gyereked is.Jelenleg férj és feleség vagyunk.
-Te hülye vagy?Hagyjál már békén!Ha férj és feleség vagyunk,akkor mikor kérted meg a kezemet?
-Oh,ahhoz gyűrű is kell?Rendben,akkor elintézem.
-Gyerekek!Be kell jelentenem valamit.Ma új diákok érkeznek az iskolába,így megkérném az osztály legkegbízhatóbb tanulóit,hogy vezessék körbe majd őket később.Sae Ron,Katy megtennétek,kérlek?
-Persze.-válaszoltuk egyszerre.
-Rendben és akkor...
-Kyaaaaa!-sikítottak fel kintről,a lépcsőknél és a folyosón a lányok.




-Mindenki!És főleg lányok-kacsintott a tanár.-Üdvözöljétek a-
-GOT7!!!Kyaaaa!-sikítozták a lányok.
-Igen.A GOT7.Akkor legyetek kedvesek velük és hagyjátok őket az évek során levegőhöz jutni.Oké?
-Értettük!-kiáltottuk.Míg mindenki el volt foglalva,hogy szépítse magát,a tanár oda hívott minket.
-No,lányok!Yugyeom és Bambam az osztálytársaitok lesznek.A többieknek a termei a papíron vannak.
-Rendben!-barátnőm Mark-kal,JB-vel,Jr-ral és Youngjae-vel,én meg a többiekkel voltam.Először a tesitetmet,utána az udvart mutattam meg,majd ezeket a csarnok,ebédlő,néhány termek,a fenti tánctermek követték.
-Na,ezt jól jegyezzétek meg!Mert ha meglátom,hogy csak egy lábotokat is beteszitek ide,kitöröm a lábatokat!Ha az ajtón egy nadrágos,talán kékszínű emberke néz le rád,az a fiú,és ha szoknyás,talán rózsaszín lány van,az a lányok mosdója.Oké?
-Hát,erre rájöttünk volna előbb utóbb.-mondta Jackson.A fiút elkísértük a terméhez,ami előtt egy szívszórító búcsút vettek egy,ástól,majd az osztálytermünk felé vettük az irányt.A két fiú hátul kapott helyett,ami mától a lányok kedvenc helye lesz...

2015. március 6., péntek

4.rész-,,Mit tegyek?"

Újra megpróbálkoztam az ajtóval,ami ezuttal ki is nyílt.Átázott ruhával léptem ki.Léptek...Csak ne ők legyenek megint!
-Katy!Katy,mi történt?Miért vagy vizes?-futott hozzám Suzy.
-Semmi.Semmi nem történt.
-Ne hazudj.Akkor hogy lettél vizes?Bele estél a wc-be vagy mi?-tette csípőre a kezét.
-Hagyj.Most hagyj kérlek.Amúgy miért jöttél?
-Már elkezdődött az óra.Furcsáltam,hogy még nem vagy,mert te mindig elsőként vagy kész az öltözéssel.
-Ja,ténlyeg.Ma egy tesink van.-bólogattam.
-Mi történt?-tette a vállamra a kezét.Nem bírtam tovább.Nem tudom miért,de eleredtek a könnyeim.Suzy maga felé fordított,majd átölelt.-Jennyék csináltak valamit?
-Nem tudom.Honnan veszed,hogy ők voltak?
-Vihogva jöttek ki az előbb.Azt mondták,hogy azért késtek,mert segítettek neked valamiben.
-Akkor ők voltak...-szorult ökölbe a kezem.
-Mi történt?Mondd el,ha akarod.Hátha tudok segíteni.
Elmondtam neki hogy mi történt az előbb.
-Figyu,ha megkérhetlek,ne mondd el ezt senkinek,oké?
-Jó.Gyere,mindjárt vége az órának.Öltözzünk vissza és majd kitalálunk valamit.
-Rendben.
A tanár nem kérdezte meg,hogy miért nem voltam az órán.Szerencse,mert én nem tudtam volna kimagyarázni magam.A szekrényem előtt megálltam.Kinyitottam.Semmi baja a szekrénynek.
-Katy!Nézd,itt a mami.Köszönj Kako az anyunak!Jaj,még gyakorolni kell.
-Édes Istenem!-forgattam a szemem.-Miért is vagy híres?Ja,a Bangtan Boys.El is felejtettem.
-Én a cukiságom és a jóképűségem miatt vagyok híres!-aegyozott.Kikerültem és bementem az osztályterembe.Leültem a helyemre és kipakoltam.A mellettem levő széket kihúzták.
-Itt ülsz?
-Igen.Mostantól minden órán egymás mellett ülünk!Hát nem jó?
-Most nagyon boldog vagyok.-mondtam unottan.Szerencsére becsöngettek.
Az óra megint unalmas volt,de mit is várhattam volna?.Egy papírfecni esett a padomra.Kinyitottam.
                                                       ,,Megyünk együtt haza?"
A mellettem lévő padhoz fordultam.Megráztam a fejem,mire lekonyult Jungkook mosolya.Gyorsan visszafordultam a füzetemhez,majd úgy csináltam,mintha rajzolnék.

Órák után:
Haza siettem.Suzy próbálta tartani velem a lépést.
-Mondd már!Mi történt?-fogta meg a karom.
-Semmi.Hagyj békén!-rántottam ki a karomat kezei közül.Felsiettem majd a szobám ajtaját bezártam.-Mondd meg Sae Ronnak,hogy aludjon ma máshol,jó?
-Katy....
-Légyszi!-kiabáltam.
-Haaaj,jól van.-sóhajtotta.Az ágyamon feküdve a plafont bámultam.Elmerültem a gondolataimban.Most mit kéne csinálnom?....