10.rész-4 évvel később

Igen. Négy év telt el,hogy elhagytam Koreát. Az ok amiért itt maradtam az,hogy egy kissé megviselt a mamám halála. Igazából nem voltam depressziós,jó egy hónapig tényleg nagyon szomorú voltam.De utána megvoltam.Túl tettem magam rajta,de a szüleim azt hiszik,még mindig bajom van ezért már nem engedtek vissza Koreába,nehogy rossz társaságba kerüljek vagy öngyilkos legyek.

Ezalatt a négy év alatt volt időm,hogy mindent átgondoljak és pályát válasszak.Eldöntöttem,ahogy befejezem a középiskolát,Koreába utazok.Azért,hogy színész legyek.Az évek alatt sokat gyakoroltam.Meg jártam külön ének tanárhoz és a hét minden napján táncoltam,hol a tánccsapatommal,hol egymagamban.Hogy miért?Mert gyakornok vagyok! A negyedik meghallgatás,ami a YG-nál volt,sikerült!A gyakornokuk lettem!Igen,a nagy álmom végre valóra vált,de azért a színészet is érdekel,így lehet,inkább lemondok a gyakornokságról és művészeti iskolába iratkozok be.

Anyukám jóvoltából a középiskolai tanulmányaimat Japánban folythattam.A nyelvvel gyorsan megbarátkoztam az új osztálytársaimnak köszönhetően,akik mindig mindenben segítettek.Japánban csak még nagyobb lett a vágyam,hogy én is színész lehessek,miután ott megmutattam a japán nézőknek tehetségemet.Nem lettem tőle szupersztár,de azért néha megkértek hogy énekeljek el egy dalt xy-nal,szerepljek egy-egy reklámban vagy sorozatban,mint mellékszereplő.Persze ezeket csak a szüleim engedélyével tehettem,akik minden mozdulatomat szigorúan figyeltek a távolból.Ők is kiköltöztek,csak Kínába,mert apa valami nagyon jól fizető állást kapott.
Minden áldott nap csak egy valamire vártam.Ami lassan el is jött és büszkén kijelenthettem:leérittségiztem!
Ezután nagy bulit tartottunk és visszautaztunk Magyarországra a nyaralni.Találkoztam néhány volt iskolatársammal általánosból,de akivel az egyik legszorosabb lett a kapcsolatom,az Alex.Még az iskolában is nagyon jól kijöttünk egymással és lehet,hogy azis közre játszott,hogy nem vagyunk magyarok.Mivel ő amerikai én meg ázsiai vagyok.Persze volt néhány kínai is,de őket előbb befogadták,mint engem.Alex-et meg mindenki bálványozta,mivel gazdagok a szülei,én viszont még egy porszemhez sem értem fel.Cikiztek a származásom miatt,de később már nem voltak ilyen gondok.Szóval a szoros kapcsolat megmaradt azóta is és végre újra láthattam.Tudom,nem létezik fiú-lány barátság,de ez az ami köztünk van!
Ja,és egy fontos dolgot elfelejtettem.Végre jelentkezett a rég nem látott bátyám!Akit eddig életemben talán baba koromban láthattam...

9.rész-A hír

-Hogy ment a meghallgatás?-fordult felém mosolyogva.
-Nem valami jól...
-Sajnálom....De lesznek még ilyen meghallgatások.Bízok abban,hogy együtt leszünk. -mosolygott,majd magához húzva átölelt . Beszélgettünk egy fél órát,majd elment.A lányok nem sokkal Jackson távozása után jöttek be szomorúan.
-Valami baj van?-szólaltam meg.
-Nekünk...Katy,sajnálom,de mind a hármunknak el kell költöznünk.-mondta Suzy.
-Értem.Rendben.-mosolyogtam,hogy lássák,nem vagyok mérges,se szomorú.
Segítettem összepakolni,közben elmondták a költözés okát. Suzynak az új dal miatt többet kell bent maradnia gyakorolni,Sae Ron pedig új doramában fog szerepelni. Hyorinnak meg vissza kell mennie a csapathoz.
Így már aznap este egyedül maradtam mivel a lányok rögtön mentek.
-Sziasztok!És vigyázzatok magatokra!-öleltem meg őket egyesével. Majd ott hagytak.

Egy hónappal később:
A lányokról semmi hír,a fiúk meg valamilyen oknál fogva eltavolódtak tőlem meg én is tőlük.Amikor együtt voltunk nem éreztem magam valami jól mellettük,valamint nekik is egyre kevesebb idejük volt rám.

Éppen matek óra közepén rajzolgattam a füzetembe,amikor az igazgató csörtetett be a terembe aggodalmas tekintettel,ami körbe pásztázta a termet és nálam meg is állt. Kihívott mivel fontos hírt hozott a szüleimtől.
-Nem rég kaptunk egy hívást anyukádtól,hogy...-itt beharapta a száját-A mamád tegnap este... elhunyt.-suttogta az utolsó szót. Bennem megállt az ütő. Jól hallottam?M-meghalt?
Könnyekkel telt meg a szemem,amik szépen lassan eláztatták az arcomat.
Az igazgató megsimogatta a fejemet,részvétét nyílvánította,majd tovább ment a papír ügyeit rendezni.
Én berohantam a mosdóba,és ott kibőgtem magam.Órák végén rendbe hoztam magam,már amennyire lehetett 4 vagy annál is több órás sírás után. Mint egy zombi,úgy sétáltam be a terembe majd csigalassúsággal bepakoltam és magam után húzva a táskát,mentem haza.
Összeszedtem minden pénzem és lefoglaltam egy jegyet Magyarországra.Egy kis táskába beledobtam néhány ruhadarabot és készen is álltam a holnapi utazásra.

Pár órával később:

Hajnali 4-kor már ott is voltam a reptéren,és már csak a gépre vártam.Miután elfoglalhattam a helyemet a kimerültségtől egyből elaludtam.

Miután megérkeztem,felkaptam a táskámat és egy taxiért futottam.Elmondtam a címet és fél órával később meg is érkeztem a házunkhoz.Kifizettem és kipattantam a kocsiból. Becsöngettem az óriási hazunkba.
-Ki az?-hallottam anyu hangját.
- Én vagyok az anyu.-válaszoltam rekedtes hangon.Az út során most először szólaltam meg.
-Jaj,kicsim!Gyere be!-megnyomta a kapu nyitó gombot én pedig felsétáltam a lépcsőn. A húgom nyitott ajtót,aki boldogan fogadott.Megölelt és adott két puszit.
-Anya...Tényleg meghalt a mama?-kérdeztem félve a választól.Ő szomorúan bólintott. Odajött hozzám és átölelt.A könnyek megint utat törtek maguknak és anyu vállába temetve az arcomat sírtam.

Miután többé-kevésbé,de megnyugodtam,anyuék elmondták,hogy mama már el van temetve.Múlt héten volt a temetése...Dühös voltam.Dühös,amiért nem lehettem ott.Miért nem hívtak meg minket?Vagy legalább engem?Tudtommal engem szeretett a legjobban az egész világon!

Két nappal később:
Amikor felkeltem,az ágyam melletti asztalon egy doboz volt.A kezembe vettem és lementem.
-Mi ez anyu?-kérdeztem miközben helyet foglaltam a bár pultnál.
-Ez a mamától van.
- Értem. -mondtam. A dobozt bámultam. Vajon mi lehet benne?
-Nem nyitod ki?
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Majd később. -toltam arrébb a dobozt és neki láttam reggelizni . Miután végeztem,felmentem a szobámba és megnéztem mi van benne.Egy boríték és egy elefánt. A kis elefántot magamhoz öleltem egy pár percre majd mindent visszatettem úgy ahogy volt és beraktam a szekrényem legmélyére.