Sziasztok,Katy vagyok.Egy átlagos tizenéves lány,akinek álmai vannak.Álmom,hogy elutazhassak Koreába és találkozhassak kedvenc bandáimmal.Nem tudom miért kell megvetni azokat,akik szereti az animéket,mangákat és a koreai zenét...Nem hiszem,hogy bármit is tettem volna,hogy ezért piszkáljanak.Bár nem vagyok egyedül.Nem tudom,hányszor gondoltam a halálra az iskolában.Pedig én nem olyan ember vagyok,aki depis.Nem vagyok depis.Én egy boldog,barátságos,kedves lány vagyok.De mégis ahányszor csak beteszem abba az osztályba a lábam,az első gondolatom az,mikor vethetek véget az életemnek.Eddig nem értettem,miért vannak öngyilkosok.De azt hiszem,most már értem miért teszik azt,amit tennek.Halál.Már ettől a szótol is kiráz a hideg.Rájöttem,hogy itt mindenki csak kihasznál.És én ez ellen nem tudok mit csinál.Talán tudnék,de nem akarok.
Másfél évvel később:
Végre.Mindennek vége.Már nem vagyok ennek az iskola rabja.Szabad vagyok!Holnaptól már nyári szünet.
-Katy!Megérkezett a levél.Ebben van,hogy felvettek-e,vagy sem.-tolt anyu elém egy csomagot mellé néhány levelet.Kíváncsian néztem.Nagyon izgultam.Mi van,ha nem sikerült?Előbb a borítékokat nyitottam ki,utána azt a nagy csomagot.Könnybe lábadt a szemem.
-Anya...Nem sikerült.-motyogtam.Anyu vigasztalás képp megsimogatta a karomat.
-És mi van a többivel?Azok sikerültek?-bólintottam.-Hát ez nagyszerű!Legalább itt sikerült bejutni néhány iskolába!
-Igen...Örülök,hogy valóra vált az álmod!-motyogtam a szobám felé igyekezve.Az ágyamban feküdve azon gondolkodtam,miért nem sikerült?Talán többet kellett volna tanulnom...
Másnap:
-Katy,téged keresnek!-rázott meg anyu.
-Mi?-néztem ki a takarok alól.Kár volt,mert egyből lehúzta azt rólam és a kezembe nyomta a telefont.
-Egy iskolától hívtak.Kiderült,hogy tévedés történt vagy mi.-mosolygott anyu,majd kiment.A fülemhez emeltem a telefont és beleszóltam:
-Halló?
-Jó reggelt kívánok.Maga Katy?
-Igen.-válaszoltam.
-Elnézést kérek a reggeli zavarásért.A Seoul Képzőművészeti Középiskolából hívom.Kiderült,hogy mégis van egy szabad hely.Három diák közül választottuk ki.Át néztem a beküldött jelentkezési lapját és a jegyeit is.Bár a tanulmányi eredménye nem a legfényesebb,de úgy tudjuk,hogy maga nagyon is tehetséges.Ide csak jó tanuló diákok járhatnak és szerintem az ön jegyei is sokat fognak majd javulni.Remélem számíthatunk önre ez év szeptemberétől és a mi iskolánk diákja lesz.
-Persze!Úristen!Tényleg sikerült?Én ezt nem hiszem el!-suttogtam.
-Hát,pedig sikerült.Holnap még felhívom önöket,hogy mindent megbeszélhessünk.Addig kérem tájékoztassa a szüleit erről a hírről.
-Persze!Nagyon szépen köszönöm.Viszonthallásra!-köszöntem el a nőtől.Egyből kiugrottam az ágyamból.Már nem is éreztem a fáradtságot.Gyorsan a szüleim elé álltam és elhadartam nekik,hogy szeptembertől melyik iskola tanulója leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése